Az élőlények a színlátás segítségével képesek megkülönböztetni a tárgyakat annak felületéről visszaverődő fény hullámhossza alapján. A színek különböző tulajdonságaik alapján mérhetők, határozhatók meg. Valójában a színek érzékelése személyes élmény, amelynek során az agyunk reagál a szemünkön keresztül beérkező ingerekre. Az emberi szem a színeket az ideghártyában lévő csapok (foto receptorok) segítségével fogja fel. Minden ember másként látja a tárgyakat.
Például érdekes következtetésre jutottak egy Namibiában élő törzs, a Himba népcsoport vizsgálata során, amiből azt a következtetést lehetett levonni, hogy a színeket másképp kategorizálják a legtöbb európaitól. Így a zöld szín jóval több árnyalatát tudták megkülönböztetni, ami számunkra szinte észrevehetetlen. A színlátás attól is függ, hogy az adott tárgy milyen környezetben van. Ha mondjuk egy fehér papírt kék, rózsaszín vagy ibolya fény alá helyezik leginkább kékesen, rózsaszínű vagy lila árnyalatban érzékeli az emberi agy. Ezt az úgynevezett színkonstanciának (konstancia=állandóság) köszönhetjük, ami az agyunk azon képessége, hogy a környező világ, és ezáltal a retinán keletkező kép nagyfokú változásai ellenére is, állandónak látjuk a tárgyakat.